2012 május 01

Nem kúszott már. Felegyenesedve közeledett a tyúkketrec felé. Mindent látott már. Nem érhette meglepetés, minden fűszálat ismert. Nem óvatoskodott már. Neki ez a stílusa. Hadd tanuljanak a kicsik. Egyszer egy másik, hasonlóan öreg és büszke róka, aki még a nagy, formaróka bajnokságban is szerzett egy valódi pontot, meglökte hátulról futás közben. De Ő nem esett el, mert tudta, hogy az első lábaival kaparjon. A fiatalok ezt nem tudják. Rossz lábbal kaparnak. Felbuknak. Ostobák. Nem osont már. Kéken csillogó, kóreai bundáján megcsillant a holdfény. Pontosan tudta, merre van a ketrec. Büszke volt. Számtalanszor volt az év rókája. Minden kihívója rendre elbukott. Az erdő minden lakója megrezzent közeledtére, zsákmány iszkolt, vadász hajbókolt. Mindenható volt. .. Már látszik a ketrec. ..  Az ajtaja nyitva. Ilyen még nem fordult elő. Megelőzték.  A távolban még megpillantja a fiatal, narancs*fekete bundájú fajtársát. .. Megtámadhatja. Megalázhatja. Zsákmányát elveheti. .. De a fiatal vadász ma mégis megelőzte. És ettől, az oly megszokott éji szél simogatása ma szokatlanul kényelmetlen érzéssel töltötte el. A végzet közeledtét suttogta.

Bővebben...

2011 október 03

Persze nem azért, mert azzal bármi baj lenne, hanem mert olyan nekem, mintha az ügetőn lennék. Kereke is van, lóerő is van, megyen is, mégsem tudom, hogy mit kell nézni egyáltalán, pláne mit kell róla írni. Egyszer voltam szlalomon, a rakparton, de annyira tizensok éve, hogy még az is lehet, hogy húszon. Volt kilencszázhetven műanyag bója, harminchét Trabant, meg egy Lada. A Lada nyert.

Szóval forgattam a kezemben a főoldalon is látható flyert, mint Aranypart Niki a szorzótáblát. Néztem természetes fénynél, gyertyánál is, há mondom, nagy trükk nincs, ez itt egy Prelude. Úgy néz ki, hogy ráadásul ez valami fő műsorszám. Na, ebből mi lesz. Ennél a résznél azért már látszik, hogy mekkorát bír tévedni, aki picit szemellenzős, közepesen felkészületlen és nagyon hülye.

Bővebben...